13. Nap/2.: Vallomás (+18)

Sziasztok kabócák! Hosszú, hosszú idő után, itt van a rész. Rengeteget váratott magára, de isten bizony, a történet megéri a további figyelmet. Kísérjétek végig Abigél hét napját, és ne hagyjátok elveszni a történetet. A részek sűrűbben fognak jönni, és nincs is már sajnos olyan sok hátra. Jó olvasást, üdv újra itt!
Red xoxo

Harry lehajolt hozzám egy csókra.
-Nagyon sok minden történt ez alatt a pár nap alatt. Alig hiszem el, hogy most itt vagyok veled. Annyira...

-Szürreális. -vágtam a szavába suttogva. A torkomban gombóc van, az összes izmom ráng az izgalomtól. Harry nagy levegőt fújt ki. -Csak lassan, jó?

-Abi, én nem siettetlek. Nem kell elkapkodnunk. -mondta. Kezem végig húztam a karján, válláról a mellkasára, majd a hátára és lehúztam magamhoz egy újabb csókra. Az ajkaim bizseregtek. Erősen lehunytam a szemem és Harry hátába markoltam, amikor Harry először belém hatolt. Kitágított, elakadt a szavam.

-Ah. -nyögtem nagyot, mikor megakadt.

-Te még tényleg szűz vagy... -mondta halkan és nem tudom, talán magát akarta nyugtatni. Nem jöttek szavak a nyelvemre. Feszített.

-Harry... -próbálkoztam.

-Nyugi, mindjárt jobb lesz. -mondta megnyugtatóan és nem mozdult. Rám feküdt és fejét a nyakamba hajtotta. -Nagyon fáj? -kérdezte anélkül, hogy kicsúszott volna belőlem.

-Tűrhető. -préseltem a szavakat a fogaim között. Harry válaszul megcsókolta a nyakam, mire engem kirázott a hideg.

-Lazulj el! -könnyű azt mondani. -Engedd el magad, engedd ki. -vettem egy mély lélegzetet, majd kifújtam a levegőt. Már nem is olyan rossz. Lassan kinyitottam a szemem és Harry izmos válla tárult elém. -Na?

-Jobb...
Harry nem emelkedett fel rólam, így kezdett el mozogni. Az érzés, ami ekkor árasztotta el a testem, egyszerűen leírhatatlan. Az izmaim körbezárták Harry-t, ő pedig nem tágított. Fájt, rohadtul fájt. Nem így képzeltem el az első alkalmat. A filmekben mindig olyan könnyen megy. Lángok, szerelem, vágy és érintések.
Olyan érzésem van, mint ha valami nem engedné tovább Harry-t. A fájdalomtól már a paplant markoltam.
-Harry, szerintem hagyjuk... -kezdtem és ekkor éreztem meg. Harry átszakította a szűzhártyámat. -Áh! -kaptam a kezem a hasamhoz.

-Ne haragudj! -kapott egyik kezével az arcomhoz Harry. -Nem akartam, hogy...

-Harry... -nem akarom, hogy mentegetőzzön. Arra itt nincs szükség.
Most rengeteg dolog szaladt át a fejemen. Mi lett volna, ha Dáviddal történik meg mindez? Vajon ő is várt volna amíg felkészülök, vajon ő is ugyan ilyen türelmes lett volna? -Minden oké. -mosolyodtam el bágyadtan és a szemébe néztem. Harry látszólag feszült, ezért óvatosan a válláról levezettem a kezemet a mellkasára. -Csókolj meg. -suttogtam, Harry pedig néhány levegővétel után, lehajolt hozzám és összeforrtak ajkaink.

***
-Nagyon jó voltál. -dörmögte izzadtan a fülembe Harry a szavakat.
Még mindig a felhők között járok. Ilyen intenzív, gyönyör és örömteli élményben még nem volt részem. Még most is kiráz a hideg, ha csak arra gondolok, ahogy Harry-vel összekapcsolódtam. Együtt voltunk. Elfelejtettem minden bajt és csak ő volt, meg a zöld smaragd szemei. Nem mondom, hogy nem fájt, mert akkor hazudnék. De így utólag visszagondolva rá, a legjobb dolgok közé sorolom be, amik velem történtek. Oda adtam magam neki. Kinyíltam előtte és felfedtem mindent. Ő kölcsönösen megbízott bennem.
  Csak nézem magam mellett a göndör hajú fiút, aki most sokkal fiatalabbnak látszik. Szemét lehunyva, halvány mosollyal az arcán húz magához és én mélyen magamba szívom mámorító, férfias illatát. Én is lehunyom a szemem. Szeretem őt. Nincs két hete, hogy megismerkedtünk, de már el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Igen. Szeretem ezt a fiút. A göndör hajú, csillogó szemű, gondtalan fiút és aggódom az idős, mindent elvesztett férfiért. Mikor az esős napokon ránéztem, mintha az idő lett volna a kedve. Mosolygott, de most kell rájönnöm, hogy ezek az őszinte mosolyai. Mi történhetett? Mi az pontosan abban a szobában?
  Furdal a kíváncsiság. Nem Abigél, nem teheted meg! Hiszen alszik! Ne játszd ki, megbízik benned! Én is megbíznék benne. Csak szeresd! Szeretem.

-Te is jó voltál. -suttogom neki kuncogva, mire válaszkép dünnyög valamit és szorosan magához húz. Melegem van, de imádom az érzést, hogy összeragadok izzadt testével. Csupasz bőrére tapadok és szinte táplálkozok belőle. Lehunyom én is a szemeim és az elmúlt óra élményeit álmodom újra, újra és újra.

***

Harry a kukába dobja a használt óvszert, majd rám mosolyog. Azt se tudom hova nézzek zavaromban, ezért a táskámban kezdek turkálni. Mint ha csak keresnék valamit.

-Mindened megvan? -kérdezi, miközben megáll előttem. Kimászok a táskából és rávigyorgok.

-Minden. Ha meg itt hagyok valamit, majd utánam küldöd postán. -viccelődök.

-Vagy megtalálom vele a legmegfelelőbb indokot, hogy elvigyem neked és újra lássalak. -dörmögi a szemembe, miközben egyik kezével a fülem mögé simít egy hajszálat, ami nem marad ott. Megmarkolom a pólója alját, közelebb lépek hozzá és lábujjhegyre állva, megcsókolom. Erősen megragad a derekamnál és szenvedélyesen megcsókol. Ajkunk a táncban elnyílik és nyelveink simogatják egymást. Annyira szeretem.

-Na menjünk. -szakadok el tőle és lehunyt szemmel, mosolyogva beszélek a szájába.

-Jó, mielőtt megint fölvinnélek a szobámba. -mondja és én nem hallom ki a játékot a hangjából. Ezt most hogy értette? Rá nézek, és látja rajtam, hogy jár az agyam. Felvonja a szemöldökét, mire halkan megszólalok.

-Fölvinnél? -szerintem csak azért tud rá válaszolni, mert remek szájról olvasó. A hangom cserben hagyott.

-Abigale. -neveti el magát és lehunyt szemmel újra magához húz. Még erősebben mint az előbb úgy, hogy valami elindul bennem lentről felfele. Erősen a csípőjének esek, de ő meg sem mozdul. Mint egy sziklafal úgy áll és mikor szemét kinyitja, süt belőle a komolyság. Harry? -Nekem adtad magad. -mondja mélyen a szemembe nézve. Szinte rosszul vagyok. Szemeim kikerekednek, ajkam elnyílik a koncentrációtól, hogy halljam mint mond. -És én is neked adtam magam. Bármit megtennék...
  Nem merek még pislogni sem, mert az is túl nagy zajt fog csapni, de... de nem. Nincs a mondatnak folytatása. Ez a vége. Nyelek egyet és végre pislogok is.

-Értem. -lehelem közénk a szavakat. Harry ad egy szűzies csókot, majd kézen fogva kihúz a házból.
Beülök a kocsiba. Amíg Harry megkerüli az autót, én becsatolom magam és egyre csak kattog az agyam. Ez most mi volt? Egy vallomás? Minden bizonnyal egy vallomás! De miről?
  Harry beindítja a kocsit és elhajtunk a ház elől. Rá nézek és csak bámulom. Próbálom megfejteni. Elég erősen fújja ki a levegőt. Az út hazáig csöndben telik.
  Még a liftben sem szól hozzám, mikor már fölfele tartunk. A lift jelez, cseng és az ajtó kinyílik. Habozva indulok el és feszengve fogom a kezét. Reménykedek, hogy nincsenek a folyosón. Nincsenek.
  Megállunk az ajtóm előtt és azonnal a kulcsom kezdem keresni. Nem tudom kezelni a helyzetet! Én mondtam valamit, ami miatt most ilyen? Miért lett hirtelen ilyen? Gondterhelt, koraérett férfi. Őt is szeretem.

-Jó volt a mai nap. -nyögök ki végre valamit, egy halvány mosoly kíséretében, miközben a zárba csúsztatom a kulcsot. Harry erre csak elmosolyodik, és közelebb von magához. Megcsókol és az orromra nyom egy puszit.

-Gyönyörű voltál ma. -mondja, nekem pedig pír szalad az arcomba. -Mint mindig. -teszi oda mellékesen, és neki valamiért el is hiszem ezt az egészet. -Holnap? -kérdezi kihívóan.

-Holnap? -vonom fel a szemöldököm mosolyogva.

-Találkozzunk!

-Szeretnél?

-Mondjam, hogy igen? -kérdezi nevetve.

-Igen. -vágom rá.

-Akkor igen. Az minden vágyam. -hajol le ajkamhoz és újra megcsókol.

-Jó. Reggel hívj fel. -fogtam az arcát a kezem közé.

-Mondjuk 9-kor? -kérdezte mosolyogva.

-Kilenckor megfelel. -nevettem és ezúttal én hajoltam oda csókra.

-Akkor holnap. -mondta és miközben ellépett előlem, ujjai közé fogta egy tincsem, majd a vállamra dobta.

-Holnap. -intettem neki, majd beléptem a szobába. Evelinék nincsenek itthon, ezért gyors letusoltam és mire ágyba bújtam, már fél kilenc volt. A telefonom bekapcsolva néztem meg az üzeneteimet. Egy jött. Harry-től.

Harry: Szép álmokat! x

Abigél: Repdeső bogarakat! x

Mikor elküldte az üzenetet, letettem magam mellé a telefont. Hosszú nap volt, és elfáradtam. A fiúk, Harry, minden. Tizenharmadik napja vagyok Londoban és van hét napom. Hét teljes nap, egy hosszú hét. Mi fog történni addig? Mi lesz azután, hogy visszamentem Magyarországra? Mi lesz velem és mi lesz Vele?
Szeretem őt? Tényleg szeretem? Miért kérdezel ilyet? Mert nem vagyok benne biztos, hogy ez megtörténhet. Megtörténhet? Szerinted megtörténhet? Meg. Akkor már csak hagynod kell, hogy megtörténjen. Megtörtént. Már rég megtörtént.

"Elragadtatom magam, magam adom, megadom, megadom, neki megadom magam."