-Én várok. -nevetett Harry a telefonba.
-De gyere be addig, nyitva az...
-Lent várlak. -szólt azonnal. Igaz, Evelinék még itthon vannak, és tudom, hogy Evelin nem igazán kedveli.
-Jó, akkor már megyek is. -mondtam, majd letettem a telefont. -Na, elmentem. -szóltam Evelinnek, miközben a szandálomat vettem föl.
-Mikor jössz? -kérdezte, a vitatkozást hagyva a fenébe.
-Hoznak. Majd este fele. Sziasztok! -mondtam kedvesen, egy vidám mosollyal az arcomon, mire Anna csak intett. Fő, hogy mindent megbeszélünk egymással. Kicsit csalódottan néztem Evelinre, aki tovább nyomkodta a telefonját. -Hát... akkor majd jövök.
-Jó. -bólintott, mire vettem egy levegőt, majd becsaptam magam után az ajtót. -Nektek is szép napot! -dünnyögtem az orrom alatt.
Beszálltam a liftbe és a telefonomat a táskámba mélyesztettem.
-Itt is vagyok. -mosolyogtam Harry-re, mikor odaértem hozzá a kanapékhoz.
-Szia te! -köszönt gödröcskéit megmutogató mosollyal az arcán, majd szorosan körém zárta a karjait. -Mehetünk?
-Mehetünk. -bólintottam.. -Ugye jó leszek így! Nem túl laza?
-Harminckét fok van, hova gondolsz? -nevetett fel, miközben kinyitotta előttem a szálloda ajtaját. -Csodálkozom, hogy vettél föl egyáltalán valamit.
-Nem hiszem, hogy harminckettő fok lenne. -mondta, miközben kiléptünk az utcára. Még csak kilenc óra, és bár süt a nap, melegnek nem mondhatnám az időt. A shortomban, a trikómban és rá vett laza kardigánomban, igen csak langyos volt a levegő.
-Hát nem is reggel kilenckor lesz harminckét fok, hanem majd délben. Ez egy nagy nap. Ilyen nem mindig van Londonban.
-Nekem köszönheted. -villantottam felé egy mosolyt, miközben kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beszálltam a kocsijába. Ma ugyancsak azzal a nagy fekete kocsijával jött. Bekötöttem magam, majd megdörzsöltem a combjaimat. -Brrr. -teljesen kirázott a hideg.
Teljesen el voltam kalandozva a lábamon kiemelkedő apró libabőrrel, amikor föltűnt, hogy Harry a combomra tette hatalmas, meleg tenyerét. Meglepődötten felé kaptam az arcom, mire ő gyors hozzám hajolt, és meleg ajkait az enyémekre nyomta. Olyan puha volt, hogy azt hittem helyben ott maradok. Hasamban egy jó és bizsergő érzés szaladt fel az agyamig, amitől a hideg ismét végig szántotta a testemet. Hogy válthat ki belőlem egy fiú ennyi mindent?
-Hoppá! -szakadt ki belőlem ez egy mosoly közepette.
-Itt most már nem láthat minket senki. -vigyorgott.
-Nem? -húztam föl a szemöldököm, bár ezt jó magam is tudtam, hisz Harry a múltkor elárulta, hogy az autón sötétített üvegek vannak.
-Nem. -nevetett, miközben megrázta a fejét, majd ujjait óvatosan az állam alá vezette, és finomat magához húzott. Ajkaink egymáséra helyeztük, és közel öt percig mást sem csináltunk, mint kezünkkel mindenhol megpróbáltuk megérinteni a másikat.
-Már hiányoztál. -mondtam neki mosollyal az arcomon, mire beindította a kocsit, majd elhajtottunk hozzá.
***
-Abigale! -köszöntött széttárt karral Louis. -De jó újra látni!
-Téged is! -villantottam felé egy nagy mosolyt, majd a karjai közé zárt. Louis nagyon hóbortos és ugyan olyan jókedvű és vihánc, mint amilyen a videónaplókban volt.
-Liam és Zayn együtt jönnek, Niall pedig még otthon van. Én ébresztettem. Még aludt, mikor hívtam egy negyed órája, hogy jövünk-e együtt.
-Majd jön, a kaja úgy is délre érkezik.
-Nem főzöl? -kerekedtek el meglepetten a szemeim.
-Szerinted? -kérdezte kínosan felnevetve Harry.
-Mondjuk, igaz. -mondtam legyintve, mire kikerekedtek a szemei, és várt arra, hogy fejezzem be a mondatot. -A múltkori tejbegríz sem volt a legjobb. -mondtam lazán, mire Harry megindult felém.
-Akkor nem ezt mondtad, mikor undorítóan összekeverted kakaóval.
-Úgy ehetőbb volt. -húztam tovább az agyát, és Louis irányába kezdtem hátrálni. Louis leült a kanapéra és megszokott módon kapcsolta be a tévét. -Haha. -nevettem kínosan, miközben lehuppantam Louis mellé.
-Na most megkapod, te kis hazug! -iramodott meg felém a szoba egyik végéből.
-Ne! -kiáltottam föl és a kanapé mögé ugrottam.
-Ne már. -óbégatott Louis.
-Gyere ide! -kergetett körbe-körbe a szobában Harry, mire menedéket leltem egy fotel mögött, ő pedig megállt előtte. -Sarokba szorultál.
-Hidd csak ezt. -vontam vállat.
-Na, csak megölellek! Nem fog fájni. -kerülte meg lassan a fotelt Harry, mire én elfutottam Louis elé.
-Csak szeretnéd! -mondtam, majd lehajoltam futás közben, mert Louis leejtette a távirányítót, és gondoltam lesz még annyi időm, hogy fölvegyem és tovább szaladjak, de tévedtem. Harry hirtelen a vállára kapott, majd megforgatott.
-Undorítóan romantikus ez az egész. -dünnyögte Louis.
-Inkább segíts! -visítottam, miközben Harry csiklandozni kezdett a vállán, én pedig össze-vissza ficánkoltam.
-Ugrálj is vele!
-Mi? Ne neki segíts! Nekem! Én vagyok a gyengébbik nem! -Louis ezen csak kacagott, majd csöngettek. -Majd én kinyitom. -nyögtem, miközben Harry kisétált az előszobába, és kinyitotta az ajtót. Remek fogadtatás, hogy a seggemet mutogassa a vendégeknek. Pech ez a short.
-Ki jött? -kérdeztem, miközben próbáltam megfordulni.
-Szia Abi, jó újra látni... a... szóval a... szia. -mondta Liam, mire idétlenül intettem egyet.
-Szia Abi! -hallottam Zayn hangját is, majd fölnevettem azon, hogy Harry az egyik lábammal integetett vissza.
-A helyéről nem akarnád kiszedni?
-Nem, úgy nem lenne csak egy, amit nézegethetek. -mondta egyszerűen, mire én megforgattam a szemeimet.
-Fiúk.
Harry letett a nyakából, pontosabban ledobott Louis és Zayn közé a kanapéra, mire bocsánatkérően meredtem rájuk és próbáltam nem teljesen elpirulni.
Kicsivel később megérkezett Niall is, mire Harry egész egyszerűen megint a nyakába kapott, majd így nyitott ajtót Niall-nek is.
-Hát te nem vagy normális.
-Mondták már. -vont vállat, majd hirtelen Niall tűnt föl előttem, az az Harry mögött és beköszönt.
-Milyen a levegő odafönt?
-Arcszesz szagú. -intettem.
-Nem tetszik? -kérdezte Harry azonnal és olyan hirtelen fordult meg, hogy majdnem lerepültem a válláról. Így ő nézett farkasszemet Niall-el, én pedig a falat bámultam. Gondolom azt hitte, hogy ha majd megfordult, akkor szembe kerül velem.
-Hülye vagy. -mondtam lazán, mire ugrálni kezdett. -Oké, oké, nem vagy! -ütöttem a hátát.
-Szerintem legyetek tekintettel másokra is. -mondta Liam unottan, miközben megvakarta az orrát, az egyik fotelban ülve.
-Barátnőm van és nem félek használni. -ugrott Harry a fiúk elé, mire rám jött a köhögés.
-Nekem meg tüdőm, de így nem sokáig.
-Jaj, bocsánat. -paskolta meg a fenekemet szemernyi együttérzés nélkül.
-Arrébb állnál, nem látok? -nyújtogatta a nyakát Zayn.
-Nem. -rázta meg a fejét Harry.
-Figyelj, szerintem is nyugodtan... -kezdtem, de Louis belém fojtotta a szót.
-Jól van Harry, értettük és észrevettük, hogy nagyon szép barátnőd van, nekünk is van, már csak Niall-nek nincs, de azért arrébb mehetnél. -mondta Louis, mire én Niall-re kaptam a tekintetem, aki mosolyogva, széttárt karokkal megvonta a vállát. Harry bólintott, majd újra ledobott Louis és Zayn közé a kanapéra, majd kiment a konyhába.
-Na végre. -sóhajtott Louis, és kikapcsolta a tévét. -Már azt hittem, hogy soha nem megy el. -forgatta meg a szemeit, majd hirtelen áttette a kezét a vállam felett, mire nekem kikerekedtek a szemeim. -Nyugi... -nevetett Louis a reakciómat látva, mire Zayn is lazán átkarolt, a másik oldalról.
-Mi csak csupán... -kezdte Zayn.
-Szeretnénk érdeklődni felőled és Harry felől. -fejezte be Liam, mire mind bólogatni kezdtek. Eléggé feszélyezett a helyzet, hogy mind engem néznek, pislogás nélkül, és választ várnak, amiből aztán leszűrik, hogy érdemes vagyok-e, vagy sem.
Vettem egy mély levegőt.
-Hát, mire vagytok kíváncsiak? -kérdeztem egy mosoly közepette.
-Lefeküdtetek már? -kérdezte Louis felvont szemöldökkel, mire a torkomra szaladt a nyálam.
-Nyugi, nyugi. -tette a vállamra a kezét Zayn. -Bocsánatot kérek a nevében is. Louis csupán arra volt kíváncsi, hogy... ő... közösül... -kezdte, de láttam, hogy Liam megrázza a fejét a szó használata miatt. -Szee-ex... -húzta a szót és várta Liam reakcióját. Liam megingatta a fejét. -Pááárrzóóó... -kezdte Zayn, de Liam azonnal heves fejrázásba kezdett. -Ahj... akkor mi van még? -csapott a combjára.
-Ér-értem, hogy mire gondoltok. -tördeltem az ujjaim, de mint ha meg sem hallották volna.
-Mond azt csak simán, hogy bújtak-e már ágyba!? -vonta meg a vállát Niall, mire magamban elmosolyodtam. Nem csalódtam. Talán neki van a legtöbb esze.
Belülről kezdtem rágni a számat, mert most aztán tényleg mind engem figyeltek. Olyan csönd lett a szobában, hogy még azt is hallani lehetett, ahogy a pók szövi a hálóját a sarokban.
-Na? -vonta föl a szemöldökét Louis.
-Ilyet nem illik kérdezni. -pirultam el és sandítottam körbe, hát ha Harry végre megjelenne.
-De mi mindent megbeszélünk. -mondta Louis. Ő a főszóló. Most már látom. A többiek csak helyeslően bólogattak.
-Hát... majd elmondja, ha elakarja. -préseltem egy csíkká a számat.
-Ahj. -csettintett Liam.
-Több eszed van mint gondoltuk. -mondta Louis, és ez azért egy kicsit szíven ütött.
-Öm... kösz? -ráncoltam a szemöldököm sértetten. Louis felém kapta a tekintetét, mire rá néztem, majd mivel Niall ült mögötte a fotelban, ezért elkaptam az ő tekintetét is. Kíváncsi voltam, hogy mi volt az ő reakciója a válaszomra.
-Már mint... -kezdte Louis.
-Persze. Rendben. -legyintettem. -Megnézem Harry-t. -mutattam a konyha felé, majd fölálltam és kimentem Harry-hez. Még mielőtt a konyhába érhettem volna, elkezdődött mögöttem a sutyorgás. -Szia. -léptem be Harry-hez félve.
-Szia. -villantott felém egy vigyort és még kettő poharat tett egy tálcára.
-Mit csinálsz? -kérdeztem mellé lépkedve.
-Viszek be üdítőt, meg egy kis rágcsálni valót.
-Segítsek? -fordultam utána, ahogy a hóna alá vette a kekszeket és fölemelte a tálcát.
-Öm... azt megköszönném. -nézett szét magán. Kivettem a hóna alól a chipset és a kekszeket, majd Harry után kilépve a nappaliba, letettem őket az üvegasztalra. -Hozol még légy szíves pár tálkát? Addig öntök mindenkinek.
-Persze. -mondtam, és visszamentem. -Csak tudnám, hogy hol vannak a tálkák... -motyogtam, miközben nyitogatni kezdtem az elébem eső szekrényeket.
Ekkor valaki felnyúlt mellettem és kivette a tálkákat. -Ez lett volna a következő. -mondtam Niall-nek, a szekrény tippekre gondolva.
-Csak segítettem. -mondta mosolyogva, majd biccentett, hogy induljak meg kifele.
Kint leültem a helyemre, majd megvártam, amíg Niall nekem is adott egy tálkát. Harry öntött kekszet -nem kértem chipset- majd ő is leült és beszélgetni kezdtünk.
Mindenki kedvesen bevont a beszélgetésbe, kivéve Louis-t. Fogalmam sincs, hogy mit tehettem azzal, hogy ennyire besértődött rám, de mindenesetre nem túl jó, ha a világ leghíresebb fiúbandájának az egyik tagja ki nem állhat.
Alig mertem levegőt venni ott mellette.
-De most úgy komolyan, ki hallott már ennél romantikusabb sztorit mint, hogy egymásba szerettek a színpadon. -mondta Zayn és ezzel rossz vizekre evezett. Tudtam, hogy mindjárt következik Louis ellen érve.
-Khm. -emelte föl a kezét. Na mit mondtam! Nem most kéne azt mondanom, hogy ki kell mennem a wc-re!? De akkor meg Louis megint beszól, hogy: "De hát nem is ittál semmit!" Inkább pirulok és csöndben maradok.
-Mi Eleanorral középiskolás korunk óta ismerjük egymást és mindig is barátok voltunk.
-Jó de... -kezdte Liam, mire legbelül leugrottam egy emeletes ház tetejéről. Miért nem lehet neki igazat adni!? Miért kell vele veszekedni!? -Az egy olyan szerelem, ami szépen lassan alakult ki és szinte már tapsot érdemel, hogy észre vettétek azt, hogy talán többet éreztek a másik iránt.
-Ja, Harry és Abi meg puff!!! -mutatott egy robbanást a kezével Zayn. -Csak úgy. Ott a színpadon. Mint ha mi sem történt volna. -kínosan kezdtem nevetni, ahogy figyeltem, hogy Louis arca elvörösödik Zayn-t bámulva.
-Szerintem romantikus az is, mikor először csak barátok vagyunk, majd szépen lassan egymásba szeretünk. -vontam vállat. Nem néztem Louis-ra, csak próbáltam kedvesen mosolyogni.
-Ja. Értelek. -dörmögte.
De jó nap elé nézünk!
Miután megjött az ebéd -kínai volt- a fiúk lassan elköszöntek. Niall ment el utolsóként, majd amikor Harry, csupán illedelem szempontjából megkérdezte, hogy mit fog csinálni később, ő azt mondta, hogy biztos nem csajozni. Ezen jót kuncogtam, majd Harry mellett állva, intettem a zsebre dugott kézzel távozó Niall-nek.
-Nah. -csukta be az ajtót Harry.
-Mosogatás? -kérdeztem nevetve, mire Harry a konyha felé kapta a fejét.
-Igen. A mosógépben. -forgatta meg a szemeit
Harry rám mosolygott, majd nekidőlt az előszoba egyik falának. Csak néztünk egymás szemébe, és lassan én is mosolyra húztam a számat. Harry a háta mögé vezette a kezeit, így egy kicsit kintebb nyomta a csípőjét. Az alsó ajkamba haraptam, majd elé léptem. Tenyerem a derekára tettem és lassan a hátára vezettem. Harry kezeit elővéve magához húzott, majd a fejem búbjára nyomott egy csókot. Mellkasának döntöttem az arcom és mélyen magamba szívtam az arcszeszének szagát. Ez nem olyan igazi arcszesz illat volt. Keveredett Harry saját illatával, így még inkább ellenállhatatlan volt. -Fölmenjünk? -kérdezte, miközben megfogta a derekamat és eltolt magától. A szobájára gondolt. A lépcső felé néztem, majd gondolkodóba estem.
-Menjünk. -válaszoltam anélkül, hogy szemébe néztem volna.
-Akkor gyere. -ragadta meg az egyik kezem, majd maga után kezdett húzni. De ez nem olyan volt, mint amit a filmek mutatnak. Ezen érződött, hogy igazi, hogy nincs megjátszva és, hogy tényleg megtörténik.
Harry a szobájáig vezetett, néha hátra nézett rám, arcán pajkos mosoly játszott.
Az ágyára ültetett, hátrébb tolt, majd fölém magasodott.
Ajkait szó nélkül az enyémekre nyomta, én pedig hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Egyik kezemmel a pólójába, másikkal a takaróba markoltam és próbáltam levegőhöz jutni. Harry elvált tőlem, ő is levegőt vett, miközben rám nevetett, majd újra rám vetette magát. Csípőjét erősen az enyémnek nyomta, mire engem tetőtől talpig kirázott a hideg. Csupasz combomon éreztem farmerjának anyagát. Nem kételkedtem benne, hogy ez lesz az a pillanat. Sőt, szinte éreztem, hogy ma fog megtörténni. Készültem rá, minden egyes apró dolgot átelemeztem magamban.
Nem félek Harry-től. Viszont attól, hogy ez lesz az első alkalmam, attól nagyon is. Azt mondják, hogy a lányoknak fáj az első alkalommal. Nem akarok erre túlságosan rágörcsölni, mert aztán meg ez lesz a baj.
Harry a párnákra dőlt, és maga fölé húzott. Lovagló ülésben foglaltam helyet a csípőjén, majd már mint máskor, végig simítottam a felsőtestén. Harry kezeit közben végighúzta a karomon, a derekamon, majd a fenekemen. Kicsit föntebb emelkedett, mutatva azt, hogy csókot akar, én pedig megadtam neki. Ahogy a kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett, és elmélyültünk a csókokban, Harry lassan lehúzta rólam a kardigánom. Kibújtatta belőle először az egyik, majd a másik kezemet, majd mellénk dobta az ágyra. Egy pillanatra kinyitottam a szemem. Harry szemei csukva voltak. Erre a pillangók fölébredtek a gyomromban és akkor erővel készültek kitörni, hogy azt hittem, hányni fogok. Abban a pillanatban el is szakadtam Harry-től és oldalra kaptam a fejem.
-Minden rendben, Abi!? -könyökölt fel Harry.
-Igen, persze. -vettem egy mély levegőt, miközben felé fordultam. -Minden oké! -hajoltam le hozzá, mert nem akartam, hogy abba hagyjuk. Folytatni akartam és szerettem volna a végsőkig elmenni.
Harry tiltakozás nélkül fogatta ajkaimat és hatalmas, meleg tenyerét a derekamra tette. Nem vagyok alacsony, de nagy sem, így egy ici-picit föntebb csúsztam a csípőjén csak, hogy kényelmesen elérhessem. Harry erre a mozdulatra ragadta meg a pólóm alját, majd fölhúzta a mellemig. Lapos hasam elé tárult és most kitűnően látszódott az, hogy izgulok.
Harry elmosolyodott a hasam emelkedési sebessége láttán, majd ujjbegyeivel végig simított rajta. Kacagás tört fel a torkomból a csikis érzés miatt. Harry erre szintén fölnevetett, majd maga alá dobott és csikizés közben leszedte rólam a fölsőt. Szerencsém amiért a fehér csipkés melltartóm vettem föl, és nem mondjuk a rózsaszín elefántosat.
-Húha. -mondta Harry, miközben mellé könyökölt. Azt hiszem, meg is fulladtam volna, ha Harry is rá ül az én csípőmre.
-Mi az? -kérdeztem félve.
-Még nem is láttam fehér csipkés melltartót. -bámulta a mellem.
-Tessék? -kérdeztem zavartan és eltakartam a melleim.
-Csak, eddig... már mint... még nem... láttam... általában csak feketét. -kezdett dadogni. Láttam rajta, hogy leesett neki, hogy ez így elég kínos.
-És? -kérdeztem halkan.
-Semmi. -mondta mosolyogva, majd elvette a kezem magam elől. -Jól áll. -bágyadt mosolyra húztam a számat, majd a nyaka köré fontam a kezem. -Na mi van? -kérdezte játékosan, miközben közelebb húzott magához.
-Most a te fölsőd jön. -haraptam be az ajkam, majd a pólója aljához nyúltam. Harry nyugodtan hagyta, hogy lehúzzam róla a fölsőjét, sőt még a karjait is fölemelte. Kicsivel később, több tapizás és csók után, a többi ruhadarabtól és megszabadítottuk egymást, és már csak a fehérneműk maradtak.
-Hihetetlenül szexi vagy ebben a fehér szettben. -mondta, miközben fölülről végig nézett rajtam. Köszönet képen elmosolyodtam és nem vallottam be neki, hogy ez valójában nem egy szett, csak a bugyim és melltartóm is fehér.
Harry ismét fordított a helyzetünkön és a csípőjére ültetett. Bokszere nem sokat védett és ahogy ráültem, megéreztem egyre duzzadó férfiasságát. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, viszont az a fura érzés ott lent és a hasamban ezt nem tette lehetővé. Éreztem, ahogy melegedni kezd a testem, miközben tekintetem végigfuttatom Harry kidolgozott testén, majd Harry a melltartópántomért nyúlt.
Kicsatolta azt, majd lassan leengedte a vállamról a pántokkal együtt és eldobta.
-Na? -suttogta. Kínos mosolyra húztam a szám, majd elfordítottam a fejem. -Nyugi. -kapott utánam. -Gyönyörű vagy. -Harry tudja, hogyan vegyen le egy lányt a lábáról. Meg kellett erőltetnem magam, hogy a szemébe nézzek. -Csak, nyugi. -mondta, és fölhajolt hozzám, hogy megcsókoljon. Nem hajoltam le hozzá, ülve maradtam. Harry magam mellé fektetett, majd egyik kezére támaszkodva, a másikat a derekamra simította. Finoman megcirógatott, majd tenyerét lentebb vezette a csípőmre. Ujjait a bugyim szélébe akasztotta, majd lehúzta rólam. Fölemeltem a lábam, miközben ő félre dobta a fehér anyagot.
Mielőtt visszahajolt hozzám, magáról is leszedte az utolsó ruhadarabot. Mellém feküdt és megcsókolta a nyakam. A párnákra feküdtem, és hagytam, hogy ajkai kényeztessenek. Bár még nem igazán múlt el két óra, a szobában félhomály volt, mert Harry besötétítve hagyta, gondolom, még reggel az ablakokat.
Egyik kezével megmarkolta a mellem, majd párat szorított rajta.
Teljesen kirázott a hideg. Kifújtam a levegőt, majd oldallal felé fordultam, így mind a ketten az oldalunkon feküdtünk.
Megérintettem az oldalát. A mellkasára húztam a kezem, majd az ujjbegyeimmel végig simítottam a hasán. Finom, puha bőre van és meleg. Hozzá bújnék, és el sem engedném.
Érdekes érzés lobbant bennem. Bizseregni kezdtem és ez az érzés átjárta az egész testem.
Nagyobbat sóhajtottam mikor Harry a bimbómat fogta meg, én pedig a fenekére csúsztattam a kezem. Harry ekkor egy egyszerű mozdulattal közelebb rántott magához, majd az egyik lábam behajlította. Elakadt a szavam. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Még nem, még nem vagyok készen. Kívánom őt, és alig bírom magam tartóztatni, viszont feszélyez a helyzet, hogy én még tapasztalatlan vagyok.
Viszont ebben a pillanatban megéreztem Harry ujjait ott, ahol férfi kéz engem még nem érintett. Ismét fölnyögtem a kellemes érzés miatt és kezemet elkaptam Harry-től, hogy a takaróba kapaszkodjak, mint ha csak ezzel a földön tarthatnám magam. Harry párszor végig simított rajtam, körkörös mozdulatokat tett. Élveztem. Látta rajtam, ezért a vállamnál fogva a hátamra döntött és fölém magasodott.
Egy kezével támaszkodott. Súlya tartásától kiduzzadtak az izmok tetovált karján, miközben a másikkal folyamatosan kényeztetett. Erősebben érintett meg, mire a testem megrázkódott és erősen lehunytam a szemeimet. Bizseregtem. Mindenhol, ahol csak lehetett.
Mindkét lábam fölhúztam, mint ha csak Harry így kényelmesebben hozzám férne.
-Abi... -dörmögte rekedten, majd ekkor megéreztem egyik ujja begyét. Belém tolta. Teljesen. Lenéztem a kezére, mikor kihúzta belőlem és az érdekes érzésre kirázott a hideg. A következőnél már középső ujjához társult a mutató ujjai is. Egy kicsit feszített, de nem volt vészes. Ki-be húzgálta, miközben lehajolt hozzám egy csókért. Megcsókolt, majd épp csak annyira emelte el az arcát, hogy a szemembe tudjon nézni. Én viszont lehunytam a szemem, mert gyorsított a tempón. Az ajkamra lehelt meleg leheletével, mire bebocsájtást engedtem nyelvének. Nyelveink összefonódtak és piszkos táncba kezdtek.
Kis idő múlva Harry kihúzta belőlem az ujjait, majd egy gyors csók után az éjjeli szekrénye fiókjához hajolt, majd kivett egy óvszert. Kibontotta a csomagolásból, férfiasságára helyezte és már készült arra, hogy magára húzza, de én utána nyúltam, és megtettem helyette.
Még sose láttam eddig senkit se ilyen közelről és ez zavarba hozott. Harry hatalmas volt. Féltem, hogy nem fog menni nekem ez az egész, hiszen mikor csak ujjaival csinálta az is fájt. Bár az első alkalom elvileg mindig fáj.
Nagyot nyeltem miután a szemébe néztem. Harry arcán mosoly ült, mint ha büszke lett volna rám. Ijesztő volt ez a mosoly.
-Mondd csak... -húzott magához, miközben egymással szemben térdeltünk. -Készen állsz? -szorosan tartott a karomnál fogva, miközben én válaszra nyitottam a számat, de nem jött ki hang a torkomon. -Ha... ha nem megy, akkor nem kell. -mondta és kicsit lazított a fogáson.
-Most már ne táncoljunk vissza. -mondtam neki, miközben a szemébe nézve megérintettem a tetejét. Harry rögtön összerándult és kihúzta magát a szemembe nézve. Izzadt. Csillogott a homloka. Meleg volt a szobában és fülledt a levegő.
-Akkor... -mondta, miközben nyelt egyet, mert a markomba szorítottam a farkát.
-Mehet. -mosolyodtam el bágyadtan, majd párszor, ügyetlenül, megdörzsöltem a farkát. Harry lehunyta a szemét és megtámaszkodott a háta mögött. Fura volt, hogy a tenyerem a gumin volt. Éreztem Harry-t. Hatalmas volt, izmos és kemény.
Kinyitotta a szemét. A vállamnál fogva a hátamra fektetett, majd fölém magasodott.
-Hagyjuk most már a játékot, mert nem fogom bírni. -mondta kínosan vigyorogva, miközben megtámaszkodott fölöttem. Egy kicsit elöntött az öröm és ezzel egy időben a szorongás is. Meg fog történni. Köztem és Harry között az, ami fiú és lány között meg szokott történni.
Meg fog történni.
